ady100

Ady Endre versét elmondja: Béres Ilona.

Ady Endre versét elmondja: Anger Zsolt.

Menekülj, menekülj innen Pocsolyás Értől elszakadt legény, Sorvadva, várva itt tovább ne ülj: Nem kellenek itt úri álmodók, Menekülj, menekülj. Rossz a világ itt: dacos Hunnia Álmodva vívja a régi csatát. Veri a jövőt: balladát akar, Balladát, balladát. Homlokod sárgult, lázas a szemed, Sejtő, beteg és finom a dalod. És akarod még mindig a babért, Akarod, akarod? Dalaid könyvét dobd a tűzbe be, Sorvadva, várva itt tovább ne ülj: Pocsolyás Értől elszakadt legény, Menekülj, menekülj. A sorozat többi részét itt tudja megnézni.

Kár volna érted Futó sorból rontva kidőlten Nem is vagyok talán már, Nem is lehetek az Időben. Jóság-rohamaim is fogytán S úgy nézek messzeségbe, Mint vén juhász hajolva botján. Igen: bot, egy kicsit koldusbot, Hideg és fáradt nézés S otthagyott, szegény, ősi jussok. Ki társam lenne, nekem nem kell S vágyottam nem vágy társul S aggulok éhes szerelemmel. Se jó, se rossz, se bús, se víg már: Becsületes válasz megy: Kár volna érted, hogyha bíznál. Engem kinullázott az Élet, Én már dacból se adnék Bárkinek is meleg hűséget. Csoda-percnek kellene jönni S mert nem bízok csodákban: Csókollak, de e...

Január 27-én lesz száz éve, hogy meghalt Ady Endre, az egyik legnagyobb magyar költő. Az évfordulóig naponta jelentkezünk egy Ady-verssel, művészek és más ismert emberek előadásában.

Ugrani már: soha Megállok pihegve, üzetve, Ugrani nem fogok tüzekbe, Ugrani már: soha már. Megállok s úgy állok, úgy állok, Miként a három szent királyok, Kik Krisztustól jöttenek. Pokoltokból semmit se hoztam. S amim csak volt: szét-elosztoztam. S nem kell nekem semmi sem. Állok egy kifosztott lélekkel, Drága, megrabolt emlékekkel, De siváran, savanyún. Adjatok egy jobbik világot S akkor talán másképpen látok, De adjatok, de hamar. És különben mindennek vége Megállni: sorsom tisztessége S ugrani már - soha már. A sorozat további részeit itt lehet megnézni.